2011. december 12., hétfő

Sweet, sweet life. És meló.

Beszarás ez a hét,
Hogy nem basz szét
Az ideg, mire kivárod a hétvégét!
Az a sok hülye fasz
Úgy kiakaszt,
Egész héten nem találhatsz erre vigaszt.
Megfáradt fejjel számolod a napokat,
Leraknád az ütőt, de valaki csak adogat,
És visszaüt, ha te nem ütsz vissza,
És te leszel az, aki ennek a levét issza.


Iskola.
Szeretlek.
Annyira, hogy azt el sem hinnéd.
Mikor az a baja a földrajztanárnak, hogy az óramutató járásával ellentétesen mondom a Svájcot körülvevő országokat.
Mikor senki nem hajlandó elmagyarázni a matekot.
Mikor az osztályfőnök általánosít és osztja az észt.
Mikor az utolsó héten hajtanak minket.
Mikor rájövök, hogy fizikából és technikából hót ugyanazt vesszük. Hót ugyanazt.
Hát azok a pillanatok valami gyönyörűek.
Nem fogom kibírni ezt a hetet, nagyon, nagyon, nagyon nem. Mindenki ilyenkor idegbajos, önfejű, nagyképű, magamutogató és parancsolgató. Hmm, karácsony közeledik.

Tegnap S. (nem, K, nem Ash) egy kicsit beszélt velem...Nagyon kedves srác. *mosolyog* Komoly,de kedves. Szimpatikus.

Ma órák után bent maradtam az iskolában, hogy a LaDik versenyre be tudjuk fejezni az irományokat Á-val. L. egy kicsit segíte-....szóval, jelen volt ő is.

Tervezgetem, hogy felteszek pár képet K. meglepijéről, de hé, azzal spoilereznék. Mármint azt szeretném,ha élőben látná először. De a Kossuth-térről mindenképp teszek fel, deviantArt-ra is, mert valami gyönyörű kivilágítva.

Ti érezzétek jobban magatokat! Iki!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése