Fáj a boldogság? Átölel a sötétség?
Asszem igazad van, amit csinálok görénység.
Mit bánom én, már én leszarok mindent,
Napról napra egyre üresebb leszek itt bent.
Na jó, nem. Ma viszonylag jól érzem magam. Reggel fél hétkor felkeltem, mert iszonyatosan fájt a fejem. Megmértem a lázam, 37.8. A hasam is görcsölt, mondom remek, ma sem megyek suliba.
Átmentem a háziorvoshoz, de Gy. bá' nem volt ott, és időpontot sem kértem, úgyhogy röpke fél órát vártam A. néni ajtaja előtt. Felírt valami számomra még ismeretlen gyógyszert, majd hazajöttem.
Rá olyan háromnegyed órára hazajött anya, a nagybátyám, K és az unokahugim. F (nagybácsi) elment kiváltani a gyógyszeremet, aztán mikor visszajött, K-val rögtön haza is mentek. Anya elaltatta az unokahugit, amíg aludt én játszottam egy kicsit a Gates of Andaronnal,hehe.
Aztán mikor felkelt, akkor is...
Egész addig, amíg el nem mentünk sétálni...
Írtam M. bá'-nak, hogy ma nem tudok orosz órára menni. Kicsit bánom, mert azért szenvedtem a szavak megtanulásával.
Még délelőtt elkezdtem egy kis meglepetést gyártani K-nak (ő egy másik). Remélem örülni fog, majd elpostázom neki, mihelyst kész...és találtam neki dobozt. Ú, nagyon régen kézműveskedtem, legutoljára 3-4 éve. (Kedves perverz dögök, ezt nem kell félreérteni. xD)
L. épp az előbb mutatott egy zenét,ami esküszöm így kezdődik: Don't loose your Pampers. LOL.
Visszatérve a meglepetésre, majd ha kész lesz és kaptam is rá reakciót, megmutatom, mi volt az, teszek fel róla képet, vagy tudom is én...
Addig is viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése