Где это улица,
где этот дом,
где это девочка
что я влюблён?
Вот это улица,
вoт этот дом,
вoт это девочка
что я влюблён.
Szombat: Be kellett mennünk iskolába, hogy hétfőn-kedden-szerdán ne kelljen. Nem volt tanítás, úgyhogy mindenki vagy kártyázott vagy társasozott vagy épp gitározott mint én. Elég unalmasan telt a nap, a fénypont a karácsonyi fellépés volt. Amikor Z-be beleköltözött pedomaci szelleme. .___.
Megengedték L-nek, hogy estig itt maradhasson nálunk! :3 Addig is gitároztunk, gépeztünk, aztán mikor besötétedett, elmentünk a Kossuth-térre. Ettünk kürtőskalácsot, nyamm. Néhány részeg k-rva meg követett minket. Boldog karácsonyt,nektek is,igen. ._. Mindegy, I felt good~
Vasárnap: Puuuuunnyadás. De megismertem egy másik srácot, A-t, nagyon kedves velem ő is. ^^ A nap kockulással és kártyázással telt, szóval tényleg puuuuuunnyadás.
Hétfő: Nincs suli. Szünet. Mééééég tööööbb puuuuuunnyadás. Hiányzik T.
De hé, emberek, begépeltem a sztorit és le is rajzoltam Timit és Tomit! Jó bénán,de lerajzoltam!
Szóval, hogy ne unatkozzatok, nesztök, olvassatok:
Timi egy átlagos kislány. Nyolc éves, Londonban él. Szülei minden nap finom uzsonnát csomagolnak neki és elviszik az iskolába. Sok barátja van, akikben megbízhat és összetarthat velük.
Édesapja sokat dolgozik, de mindig siet haza a kislányhoz. Édesanyja otthon tevékenykedik, ám mikor Timi hazaér, abbahagyja a munkát és gyermekével tölti az időt. Megbeszélik, kivel mi történt aznap.
Karácsony közeledtével együtt készülnek az ünnepre. Timi mindig anyukájával süt-főz, segít apukájának havat lapátolni. Délutánonként a szülők elviszik szánkózni a lányt. Timi imád együtt lenni a családjával. Élete legszebb karácsonyi ajándéka volt, mikor megszületett a kisöccse.
Tomi egy árva kisfiú. Egy diákotthonban él, szintén Londonban. Ugyanabba az osztályba jár, mint Timi. A fiúcska minden reggel a menzáról hozza el az uzsonnáját, egy szalvétába tekert szendvicset. Tomi mindig is vágyott egy olyan uzsonnás dobozra, mint Timié, egy olyanra, amelyen látszik az anyuka törődése. Sőt, egy olyan családot szeretett volna.
Mikor délután hazaér a diákotthonba, egy tanárnő segít neki megírni a házi feladatát, egy másik vacsoráztatja, a harmadik éjszaka felügyel. Tomi úgy érzi, mintha három anyukája lenne, de egyik sem igazán az övé.
Mihelyst kész van a házi feladat, elmegy néhány társával a térre. Sokszor látnak szánkózó vagy épp házakat díszítő családokat, hóembereket készítő gyerekeket az út során. Ilyenkor megmagyarázhatatlan szomorúság fogja el, és érzi, ahogy valami forró nedvesség végigfolyik az arcán. Mit is mondott a nevelőnő? Mik ezek? Könnyek?
Timi egy nap észrevett egy maszatos arcú kisfiút, ahogy áll egy hógolyóval a kezében és hangosan sír. Néhány járókelő próbálta csitítgatni, de egyikre sem figyelt oda, csak bámulta az eget és ilyen szavakat kiáltott: „Miért?” „Nekem miért nincsen?” „Gyertek vissza!”
A lány érdeklődését felkeltette a fiúcska kiabálása. Mit sem törődve szülei intő szavaival, átvágott az úton és közelebb sétált a síró gyerekhez. Felismerte benne osztálytársát. Még közelebb lépett.
Tomi abban az évben a kislánynál töltötte a karácsonyt. Finom, meleg ételt kapott és sok ajándékot. Utóbbit kissé bánta, mivel tudta, hogy az otthonban úgyis elveszik tőle. De legfőképpen szeretetet kapott, és ez hiányzott neki a legjobban. Ismét könnyezett, de most nem volt szomorú.
