BROFIST -csak webkam devin

ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN

Nem írok dalszöveget, hagyjál már vele, ATYAISTEN!!!

V. elhívott egy Művészbejáró nevezetű épületbe, egy nyilvános főpróbára (remélem lesz még ilyen!). A Cselédeket adták elő, egy négyszereplős kis előadás. Nem volt hosszú, de hogy nyomot hagyott az emberekben, az fix.
!! SPOILER ALERT!!
It's about két francia cseléd, akik nővérek, és egy bizonyos Madame-ot szolgálnak. Leírnám én a nevüket,de...öh...eh. Értitek.
A két nővér gyűlölve szeretik egymást és elnyomva élnek.
Az egyik cseléd viszont nem is oly' rég börtönbe juttatta a Monsieur-t hamis feljelentőlevelekkel - a Madame-ot viszont meg akarták ölni. Ám egyszer, mikor csörgött a telefon -a Monsieur telefonált-, kiderült, hogy ideiglenesen szabadlábra helyezték a férfit. Nem akarták, hogy ezt a Madame megtudja, hadd öljék meg békében. A mérget választották -az biztos hatásos-, amit beletettek az úrnő teájába. Ám véletlenül elkottyintották, a Madame elutazott taxival, és a cselédek megint egyedül maradtak. A teli pohár ott volt.
Azt nem mondtam, de ők néha eljátsszák, hogy hogyan ölnék meg a Madame-ot. A végén túlságosan beleélték magukat, az egyikük megitta a mérget, mire a másik annyira kétségbeesett nővére elvesztésén, hogy fejbelőtte magát.

VÉGE.

És ez...Atyaisten...Olyan jól előadták...Pedig csak kezdők...És ez csak próba volt...Jézusom...Valami isteni volt! Imádtam! Imádom a drámát!
Januárban premier.

Other: Vannak ám ott eladó könyvek. Hmhmhm, hát persze, hogy egy Szovjetunió címűt választottam, hmhmhm.

Egyéb érdekesség mostanság nem történik velem. Csak aggódom...K. miatt. Szeertnék neki segíteni, de nem megy. qAq

Boldog karácsonyt mindenkinek! 

Long time no see, bicsiz.

Где это улица,
где этот дом,
где это девочка
что я влюблён? 

Вот это улица,
вoт этот дом,
вoт это девочка
что я влюблён.

Szombat: Be kellett mennünk iskolába, hogy hétfőn-kedden-szerdán ne kelljen. Nem volt tanítás, úgyhogy mindenki vagy kártyázott vagy társasozott vagy épp gitározott mint én. Elég unalmasan telt a nap, a fénypont a karácsonyi fellépés volt. Amikor Z-be beleköltözött pedomaci szelleme. .___.
Megengedték L-nek, hogy estig itt maradhasson nálunk! :3 Addig is gitároztunk, gépeztünk, aztán mikor besötétedett, elmentünk a Kossuth-térre. Ettünk kürtőskalácsot, nyamm. Néhány részeg k-rva meg követett minket. Boldog karácsonyt,nektek is,igen. ._. Mindegy, I felt good~
Vasárnap: Puuuuunnyadás. De megismertem egy másik srácot, A-t, nagyon kedves velem ő is. ^^ A nap kockulással és kártyázással telt, szóval tényleg puuuuuunnyadás.
Hétfő: Nincs suli. Szünet. Mééééég tööööbb puuuuuunnyadás. Hiányzik T.
De hé, emberek, begépeltem a sztorit és le is rajzoltam Timit és Tomit! Jó bénán,de lerajzoltam!
Szóval, hogy ne unatkozzatok, nesztök, olvassatok:

Timi egy átlagos kislány. Nyolc éves, Londonban él. Szülei minden nap finom uzsonnát csomagolnak neki és elviszik az iskolába. Sok barátja van, akikben megbízhat és összetarthat velük.

Édesapja sokat dolgozik, de mindig siet haza a kislányhoz. Édesanyja otthon tevékenykedik, ám mikor Timi hazaér, abbahagyja a munkát és gyermekével tölti az időt. Megbeszélik, kivel mi történt aznap.

Karácsony közeledtével együtt készülnek az ünnepre. Timi mindig anyukájával süt-főz, segít apukájának havat lapátolni. Délutánonként a szülők elviszik szánkózni a lányt. Timi imád együtt lenni a családjával. Élete legszebb karácsonyi ajándéka volt, mikor megszületett a kisöccse.

Tomi egy árva kisfiú. Egy diákotthonban él, szintén Londonban. Ugyanabba az osztályba jár, mint Timi. A fiúcska minden reggel a menzáról hozza el az uzsonnáját, egy szalvétába tekert szendvicset. Tomi mindig is vágyott egy olyan uzsonnás dobozra, mint Timié, egy olyanra, amelyen látszik az anyuka törődése. Sőt, egy olyan családot szeretett volna.

Mikor délután hazaér a diákotthonba, egy tanárnő segít neki megírni a házi feladatát, egy másik vacsoráztatja, a harmadik éjszaka felügyel. Tomi úgy érzi, mintha három anyukája lenne, de egyik sem igazán az övé.

Mihelyst kész van a házi feladat, elmegy néhány társával a térre. Sokszor látnak szánkózó vagy épp házakat díszítő családokat, hóembereket készítő gyerekeket az út során. Ilyenkor megmagyarázhatatlan szomorúság fogja el, és érzi, ahogy valami forró nedvesség végigfolyik az arcán. Mit is mondott a nevelőnő? Mik ezek? Könnyek?

Timi egy nap észrevett egy maszatos arcú kisfiút, ahogy áll egy hógolyóval a kezében és hangosan sír. Néhány járókelő próbálta csitítgatni, de egyikre sem figyelt oda, csak bámulta az eget és ilyen szavakat kiáltott: „Miért?” „Nekem miért nincsen?” „Gyertek vissza!”

A lány érdeklődését felkeltette a fiúcska kiabálása. Mit sem törődve szülei intő szavaival, átvágott az úton és közelebb sétált a síró gyerekhez. Felismerte benne osztálytársát. Még közelebb lépett.

Tomi abban az évben a kislánynál töltötte a karácsonyt. Finom, meleg ételt kapott és sok ajándékot.  Utóbbit kissé bánta, mivel tudta, hogy az otthonban úgyis elveszik tőle. De legfőképpen szeretetet kapott, és ez hiányzott neki a legjobban. Ismét könnyezett, de most nem volt szomorú.

Woah!
I feel nice,
like sugar and spice.
I feel nice,
like sugar and spice.
So nice, so nice, I got you.

• Zs. néni a legjobb, LEGJOBB tanár a világon, komolyan mondom. Mármint akinek ültem már az óráján, heh. Délután összeült a kis csapat, D., V1, V2, Á., M. meg Zs. néni és átbeszéltük hogy eddig mit és mit nem írtunk a versenyre. Volt egy olyan, hogy az összetartásról, szeretetről, emberi kapcsolatokról kellett cikket írni, azt még senki nem csinálta meg, úgyhogy megírtuk közösen. Így megszületett két új karakterem/ünk?/ : Timi és Tomi (Jaaajjjj, T. nem, nem rólad és a húgodról lettek elnevezve, ááááá...). Londonban élnek, mindkét gyerek 8 éves és Tomi árva. Bonyodalmak. Satöbbi, satöbbi, róluk majd később (leírom, hogy mit hoztunk róluk össze).

• L. egy lusta disznó. Komolyan mondom, LUSTA DISZNÓ. Arra sem hajlandó felkelni a gép elől, hogy megkérdezze az anyját, hogy itt aludhat-e. LUSTA DISZNÓ.

• Szombaton is be kell mennünk majd suliba, de nem lesz tanítás. Lesz ajándékozás, és nyehehe, én beviszem a gitárt, ha esik, ha fúj. ^^

• A tanárok előszeretettel nyúznak minket szünet előtti héten. Miért? Mi okból? Így születtek? Vagy szakmai ártalom? Beléjük nevelték? Vagy mi van, emberek?!

Ezzel meg ne is törődjetek, csak megnézem, hogy is kell itt képet feltenni:

Sweet, sweet life. És meló.

Beszarás ez a hét,
Hogy nem basz szét
Az ideg, mire kivárod a hétvégét!
Az a sok hülye fasz
Úgy kiakaszt,
Egész héten nem találhatsz erre vigaszt.
Megfáradt fejjel számolod a napokat,
Leraknád az ütőt, de valaki csak adogat,
És visszaüt, ha te nem ütsz vissza,
És te leszel az, aki ennek a levét issza.

Iskola.
Szeretlek.
Annyira, hogy azt el sem hinnéd.
Mikor az a baja a földrajztanárnak, hogy az óramutató járásával ellentétesen mondom a Svájcot körülvevő országokat.
Mikor senki nem hajlandó elmagyarázni a matekot.
Mikor az osztályfőnök általánosít és osztja az észt.
Mikor az utolsó héten hajtanak minket.
Mikor rájövök, hogy fizikából és technikából hót ugyanazt vesszük. Hót ugyanazt.
Hát azok a pillanatok valami gyönyörűek.
Nem fogom kibírni ezt a hetet, nagyon, nagyon, nagyon nem. Mindenki ilyenkor idegbajos, önfejű, nagyképű, magamutogató és parancsolgató. Hmm, karácsony közeledik.

Tegnap S. (nem, K, nem Ash) egy kicsit beszélt velem...Nagyon kedves srác. *mosolyog* Komoly,de kedves. Szimpatikus.

Ma órák után bent maradtam az iskolában, hogy a LaDik versenyre be tudjuk fejezni az irományokat Á-val. L. egy kicsit segíte-....szóval, jelen volt ő is.

Tervezgetem, hogy felteszek pár képet K. meglepijéről, de hé, azzal spoilereznék. Mármint azt szeretném,ha élőben látná először. De a Kossuth-térről mindenképp teszek fel, deviantArt-ra is, mert valami gyönyörű kivilágítva.

Ti érezzétek jobban magatokat! Iki!

Kén' maradni

Jamaica, érzem a perzselő homokot,
Jamaica, hűsítő tengeredben lazulok,
Jamaica, vadító cicáiddal partizok,
Jamaica, Jamaica, zenéd örökre megfogott.~

Szép karácsonyi nóta,nem? Na mindegy.
Tegnap este egyik osztálytársam átküldte a házit és hogy mit vettek órán (csütörtök-péntek nem voltam iskolában). Hát... Nem akarom csúnyán mondani,de másképp nem lehet:

FUCK YOU, TEACHERS. FUCK YOU ALL.

Halmazok? NINCS TÖBBÉ.
Alpok? Kárpátok? LEROMBOLOM.
Áramerősség és társai? EZENTÚL MINDENKI GYERTYÁVAL FOG VILÁGÍTANI.
Jó. Jó tudom, hogy a tanulás fontos,meg minden,de...Legalább magyaráznátok el rendesen!
Nem kösz, nagyon nincs erőm az utolsó héten hajtani. Maximum fizikából felelhetek, mert abból egy jegyem van.
Hú, tudjátok, van az, hogy meg van szabva, hogy ha például egy héten kétszer van egy bizonyos óra, akkor félévkor hány jegynek kell lennie. Technika és fizika nálunk csak egyszer van; technikából van négy jegyem, fizikából egy. Szerintetek?

Egyéb:
Tegnap nővérem és sógorom is megjelentek és karácsony alkalmából nővérem a kezembe nyomta a régi fényképezőgépét, hogy nesze nekem, enyém. SIRÁLY, képekkel is tudlak majd bombázni titeket, muhaha.
Fotóalanyok: a Kossuth-tér, K. meglepije és L. Aztán mondjuk a karifa, a macskái...hétköznapi dolgok.
Hát, viszlát!

Betegen, de jól.

Fáj a boldogság? Átölel a sötétség?
Asszem igazad van, amit csinálok görénység.
Mit bánom én, már én leszarok mindent,
Napról napra egyre üresebb leszek itt bent.

Na jó, nem. Ma viszonylag jól érzem magam. Reggel fél hétkor felkeltem, mert iszonyatosan fájt a fejem. Megmértem a lázam, 37.8. A hasam is görcsölt, mondom remek, ma sem megyek suliba.
Átmentem a háziorvoshoz, de Gy. bá' nem volt ott, és időpontot sem kértem, úgyhogy röpke fél órát vártam A. néni ajtaja előtt. Felírt valami számomra még ismeretlen gyógyszert, majd hazajöttem.
Rá olyan háromnegyed órára hazajött anya, a nagybátyám, K és az unokahugim. F (nagybácsi) elment kiváltani a gyógyszeremet, aztán mikor visszajött, K-val rögtön haza is mentek. Anya elaltatta az unokahugit, amíg aludt én játszottam egy kicsit a Gates of Andaronnal,hehe.
Aztán mikor felkelt, akkor is...
Egész addig, amíg el nem mentünk sétálni...
Írtam M. bá'-nak, hogy ma nem tudok orosz órára menni. Kicsit bánom, mert azért szenvedtem a szavak megtanulásával.
Még délelőtt elkezdtem egy kis meglepetést gyártani K-nak (ő egy másik). Remélem örülni fog, majd elpostázom neki, mihelyst kész...és találtam neki dobozt. Ú, nagyon régen kézműveskedtem, legutoljára 3-4 éve. (Kedves perverz dögök, ezt nem kell félreérteni. xD)
L. épp az előbb mutatott egy zenét,ami esküszöm így kezdődik: Don't loose your Pampers. LOL.
Visszatérve a meglepetésre, majd ha kész lesz és kaptam is rá reakciót, megmutatom, mi volt az, teszek fel róla képet, vagy tudom is én...
Addig is viszlát!